Avignon Ereklyéi


 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Megosztás
 

 Andrew & Cosette

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Andrew Maxwell
Secrets All Around
Andrew Maxwell
Szövetséges


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Andrew Maxwell
Ω Hozzászólások száma : 204
Ω Kor : 33

Andrew & Cosette Empty
TémanyitásTárgy: Re: Andrew & Cosette   Andrew & Cosette Empty2014-04-25, 20:44


Komolyan alig hiszem el, hogy arról beszélünk, felismerné-e bárki, ha holnap vagy akár egy hét múlva találkoznánk. De én nem akarom látni többet. Nem akarok vele összefutni sehol. Halott. Kész.
- De nem akarlak megismerni. Ne lássalak majd. Se itt, se máshol - közlöm teljesen színtelen hangon, mintha csak a holnap időjárást tippelném meg és osztanám meg vele. Egyelőre egész könnyű így beszélni és nem felfogni a tetteim következményét. Először is, megöltem valakit, másodszor, megszegtem a parancsot. Remek este, mondhatom.
De minden rosszban van valami jó. Még ha nem is mondja ki nyíltan, tudom, hogy többet nem jön ide. Sem ő, sem a kis... csapata. Vagy akárhogy is nevezik magukat. A lényeg, hogy biztos lehetek benne, elkerülik a roncsot. Mégsem hagyom még elmenni innen. Nem tudom, miért, de érdekel a magyarázata. Érdekel, hogy mit mond. Olyanok, mint mi? Kapásból a németek jutnak eszembe. Itt lennének? Mikor történt mindez, amiről beszél? Nem áll össze teljesen a kép, de a lényeg megvan. Utálja a katonákat. Mindet. Mondanám, hogy meglep, de egyáltalán nem. Az itt lakók nagy része pont annyira lát minket itt szívesen, mint valami elvetemült gyilkost - találó gondolat és megnevezés.
Itt lenne az ideje, hogy leálljak vele vitatkozni és megértessem vele, nem minden katona egyforma. Nem olyan romlott a rendszer, mit hiszik. De megtanultam már, hogy az ilyen alakokat lehetetlen meggyőzni.
- Persze. Mert én semmit nem láttam, csak az aktuális laktanyán lógatom a lábam gyerekkorom óta - mondom, majd megrázom a fejem. Nem akarok belemenni. Lehet, hogy történtek rossz dolgok az életében, de úgy tűnik, arra még nem jött rá, hogy minél kevesebb ismételgetni, annál könnyebb. Majd idővel.
Egyelőre a legjobb, amit tehet, hogy eltakarodik innen, mielőtt bárkinek megfordulna a fejében, hogy erre sétáljon és megnézze, mi a fene tart ennyi ideig. Már most elindulhatnék vissza, hogy ne legyen senkinek feltűnő a távollétem, mégsem teszem. Megvárom, amíg feltápászkodik anélkül, hogy csak megfordulna a fejemben, segíthetnék neki. Megoldja. Komor arccal állok ott, de azért látni a rándulást a számnál, amikor kimondja az utolsó szavakat. Nem zavar, hogy ő mondja... inkább az, hogy én is tudom, hogy ez lesz a vége. Valahol, valamikor... ez az egészet nem lehet egy kis jó szerencsével túlélni. Főleg, hogy soha, de soha nem fogok leszerelni. Akkor sem, ha álmatlan éjszakákon megfordul a fejemben. Itt leszek örökké. A családommal. A sereggel, akikhez most már tényleg vissza kell mennem.
Vissza az elejére Go down
Cosette de Villiers
Secrets All Around
Cosette de Villiers
Városlakó


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre
Ω Hozzászólások száma : 103
Ω Kor : 28

Andrew & Cosette Empty
TémanyitásTárgy: Re: Andrew & Cosette   Andrew & Cosette Empty2014-04-25, 19:47



Andrew & Cosette



Még hogy nem gyilkos, ezt könnyedén meg tudnám cáfolni, hiszen tisztám emlékszem most is arra a hangra, ahogy kitöri Pierre nyakát. Nagyon is gyilkos, nem csak attól lesz az, ha szemtől-szembe lő le valakit. Azzal, hogy most épp életben hagy még nem tesz jóvá minden, én legalábbis nem gondolom így, ugyanolyan haragosan nézek rá, ahogy eddig, maszatos arccal a kosznak és a vérnek hála, no meg az álcafesték. A kezem is csupa vér, cseppet sem festek jól és tényleg nem hiszem, hogy ezek után tisztán bárki felismerne azok közül, akik ma éjszaka láttak ott a roncsok közelében.
- Nem vitatkozom, csak tényt közöltem. Talán te megismernél, de csak talán, de ők... biztosan nem. - a fejemmel biccentek abba az irányba amerről jöttünk. Az a katona, a felettese szinte rám se nézett, hogy a fenébe ismerne fel? Szerintem még abban sem volt biztos, hogy lány vagyok-e egyáltalán, el tudom magam adni fiúnak, próbáltam már, csak eléggé le kell mélyíteni a hangom, elég kosz kell az arcomra és persze el kell tüntetni a szőke hajszálakat mondjuk egy sapka alá. A legtöbb ember nem lát az orránál tovább, ez szimpla tapasztalat.
- Már nem számít... már egyáltalán nem számít. - nem fogunk visszajönni, hiszen ki szervezné meg az egészet? Pierre már nincs, akkor meg más nem tudná megtenni, és egyértelmű, hogy ezek után nem is szabadna megtenni. Nem veszíthetünk el még valakit ilyen alakok miatt.
- Olyanok hát! Mindegy, hogy francia, angol, vagy... német, a cél érdekében úgyis bárkin átgázoltok! - azt hiszem hallani, hogy ez nem csak tipp, ez tény, ezt én láttam. Nem érdekel engem, hogy azok a katonák talán dezertőrök voltak, rajtuk volt az egyenruha és az, hogy fegyvert adott valaki a kezükbe régen rossz. Most is megtehetik bárkivel, hogy olyat küldenek harcolni, aki bárkin átgyalogol, mint az a tiszt, aki most parancsot adott. A szeme se rebbent, emberszámba se vett minket.
- Ringasd csak magad balga hitben... ha neked úgy könnyebb aludni éjszaka, de én... mi... sok mindent láttunk már, amiről fogalmad sincs! - nem kiabálok, ezúttal nem is akarok, csak szűröm a szavakat a fogaim között, ahogy végül felállok. A tenyeremet lehorzsoltam még előzőleg, most a térdemet, bár előbbi nem is látszik, hiszen Pierre vére ott virít még most is a kezeimen. Aztán csak egy utolsó pillantást vetek rá, ugyanolyan gyűlölettel a szememben, mint eddig. - Remélem, hogy majd szembekerülsz valakivel, aki meghagyhatná az életed, ha akarná, de... nem fogja, csak mert parancsot teljesít. - megvető szavak, ez azt hiszem egyértelműen hallható, aztán irány a fák közé. Fogalmam sincs, hogy mit mondok a többieknek, fogalmam sincs!

Vissza az elejére Go down
Andrew Maxwell
Secrets All Around
Andrew Maxwell
Szövetséges


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Andrew Maxwell
Ω Hozzászólások száma : 204
Ω Kor : 33

Andrew & Cosette Empty
TémanyitásTárgy: Re: Andrew & Cosette   Andrew & Cosette Empty2014-04-25, 16:22


Rossz a parancs. Ha tudná, hogy én is mennyit gondolok erre! De ez nem jelenti azt, hogy megtagadhatom. Ugyanúgy hallgatnom kell és teljesíteni. Jobb, ha kizárok mindent mást és teszem, amit kell. Mint most is, ahogy amint megjelenik a felettesem és megkapom az újabb, bár burkolt parancsot, már rángatom is magammal a lányt. A fák takarásában viszont mégis képtelen vagyok megtenni, amit kell. Nem tudok golyót ereszteni bele, hiába tudom, hogy ezt várják el tőlem. Lehet, hogy megöltem már jó pár embert, ez viszont nem jelenti azt, hogy gyilkos vagyok. Mert nem vagyok az... igaz? Nem hát! Nem vagyok gyilkos. Ezért is lövök csak a mögötte lévő fatörzsbe és közlöm vele, hogy halott. Innentől teljes mértékben halottnak számít.
- Komolyan leállsz velem vitatkozni, hogy megismernélek-e? - nézek a szemeibe, de továbbra sem jut eszembe, hogy talpra állítsam, vagy esetleg én guggoljak le hozzá. Helyette inkább csak hátratekintek, hogy biztos nem jön-e valaki erre. Remélhetőleg senkinek nem jut eszébe, de ha túl sokáig leszek itt, az feltűnhet valakinek. Gyorsak ki kell szednem belőle a válaszokat, aztán elküldeni, míg én visszamegyek a helyemre.
- Nincs itt semmi. Semmi olyan, amiért megérte kockáztatni az életeteket - mondom ellentmondást nem tűrő hangon. Nem akarok kiabálni vele, mert azt talán más is meghallaná, de szeretném ha tudná, ha van esze, többet nem jön ide vissza. Sem egyedül, sem mással.
- Olyanok, mint én? - kérdezek vissza őszinte érdeklődéssel. Nem tudunk róla, hogy bárki a seregből ok nélkül franciákat ölt volna. Mióta én itt vagyok velük, nem történt ilyen. Lehet, hogy nem tudunk mindenről, de egy ilyen elég nagy dolog, ahhoz, hogy ne lehessen titokban tartani.
Ekkor viszont eszembe jut a történet, amit Sebastian mesélt. Hogy sok helyen őrködött már, sok ház előtt, miközben a felettesei bent voltak és mindent megtettek, amit csak tudtak, hogy... Áh, baromság. Akkor is tudtam, hogy hazugság, most is annak kell lennie. Vagy ha mégsem, akkor összekever minket valakivel. Németekkel. Tudom is én.
Az a baj, hogy túl őszinte a gyűlölet a tekintetében. Mint aki pontosan tudja, hogy kit kell utálni mindazért, ami történt. De majd valahogy kiverem a fejemből, csak...
- ... csak tűnj el innen! - szólok rá a kelleténél hangosabban és most hiába nagy a késztetés, azért sem nézek a hátam mögé. Ha ott van valaki, úgyis mindegy. Nem magyarázhatom ki a helyzetet.
Vissza az elejére Go down
Cosette de Villiers
Secrets All Around
Cosette de Villiers
Városlakó


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre
Ω Hozzászólások száma : 103
Ω Kor : 28

Andrew & Cosette Empty
TémanyitásTárgy: Re: Andrew & Cosette   Andrew & Cosette Empty2014-04-25, 15:49



Andrew & Cosette



Tényleg fel sem foghatom, hogy ölhet meg valaki egy másik embert, aki semmi halálos bűnt nem követett el, csak mert azt mondták neki. Kioltani egy emberi életet... nem olyasmi, amit ne sínylene meg a lélek. Én csak tudom, pedig nem öltem soha fegyvertelent, csak egyszer, mikor nem volt választásom, mikor meg kellett védenem magam. Van hogy rákényszerül az ember, de vele most nem ez volt a helyzet.
- Akkor rossz a parancs! - vágok azonnal vissza, most már kellőképpen megemelve a hangomat. Nem hiszem el, hogy állhat ehhez ilyen könnyedén, egyszerűen nem lehet. Rezzenéstelen az arca, pedig egy életet vett el, valakinek a jövőjét és nem is csak egy emberét. Pierre ki tudja mit tehetett volna még, ha tovább él, és mi lesz a többiekkel, akik tőle függnek, mi lesz velünk... mi lesz velem? Szörnyű dolog a sírás, főleg ha mélyen bűntudattal is vegyül, hiszen nem csak azt sajnálom, hogy meghalt, nem csak azért, mert meghalt, azért is, mert... nem tudom, hogy mit csinálok ez után, hogy nem esik-e teljesen szét a mi kis csapatunk.
Egy idő után már csak tűröm, hogy rángat, a kezdeti heves ellenállás után, mert az azért nem van. Szó nélkül nem viselem el, hogy Pierret csak úgy elvonszolják és kész, azt nem tehetem! De sokat nem tehetek, hiszen túl erősek az ujjai, és akármennyire is próbálom kirántani magam, esélyem sincs, csak annyit "nyerek" vele, hogy kellőképpen kék-zöld lesz majd a karom a végén, de nem sokat számít, ha egyszer a végcél az, hogy golyót eresszen a fejembe. De nem fogom csak úgy végigvárni, emlékezzen csak a tekintetembe. Kísérteni fogom a rémálmaimban, mert kell hogy legyenek olyanjai!
- Azt se tudja ki vagyok, te sem... te sem ismernél fel, ha normális külsővel szembejönnék veled az utcán. - jó talán ő igen, de kétlem, hogy a maszatos arcomat a másik fickó olyan nagyon megnézte volna. Szerintem számára mindenki csak egy arctalan ellenség, vagy akadály, teljesen mindegy.
- Maradhatott, bármi, ami a katonáknak nem fontos, vagy... nem vették észre. - szerintem az, aki az utcán nőtt fel, egyszerűen csak szemfülesebb tud lenni, mint az, aki nem. Mi máshogy látjuk a dolgokat, másból tudunk hasznot húzni, más az, ami nekünk értékes, mint nekik. Nem moccanok, ha már amúgy is a földön vagyok, innen már legalább nem lehet lejjebb esni. Tényleg olyan a fickó, mintha minimum üldözési mániája lenne, folyton úgy figyel és olyanokat kérdez.
- Csak egy csapat gyerek, mit nem értesz ezen? Olyanok, akiknek elvették a szüleiket az olyanok, mint... te! - azt hiszem, ha eddig még nem így volt - pedig igen, maximum nem érdekelte - most aztán látszik igazán, hogy mennyire süt a tekintetemből a gyűlölet. Sokan vannak közöttünk olyanok, akiknek a háború vette el a szüleit, vagy csak az éhség, vagy katonák. Persze vannak, akik máshogy kerültek utcára, de azért a nagy átlagnak e miatt nincs senkije.

Vissza az elejére Go down
Andrew Maxwell
Secrets All Around
Andrew Maxwell
Szövetséges


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Andrew Maxwell
Ω Hozzászólások száma : 204
Ω Kor : 33

Andrew & Cosette Empty
TémanyitásTárgy: Re: Andrew & Cosette   Andrew & Cosette Empty2014-04-25, 12:22


Tudom, hogy jogosan cselekedtem, mégsem tudok megbékélni a gondolattal, csak elnyomni. Talán ezért is van az, hogy végül is egy gyereknek magyarázkodok. Pedig nem szabadna. Egyetlen szóval sem tartozok neki, mégis beszélek és húzom az időt. Válaszokat kell kapnom, különben cseszhetem. Végül persze csak annyi értelme van, hogy elmondhatom neki, jogosan tettem, amit.
- Ha ez a parancs, igen - bólintok aprót és ekkor jövök rá, hogy nem kellene ezt csinálnom. Így el is hallgatok és hagyom, hogy kihúzza a kezét. Egyetlen szót sem szólok, amíg ott sír a hulla mellett. Állok és azon jár az eszem, mi legyen a következő lépés. Szerencsére a nézőközönség már a helyén van... csak a felettesem sétál mögém.
Nem mondhatnám, hogy meglep, amit hallok tőle. A szavai után meg sem rezzenek, csak a testemen látszik, hogy megfeszül, majd intek is az egyik újoncnak, hogy vonszolja el a testet, amíg én törődök a lánnyal. Nem épp gyengéden fogom meg és rángatom magam után. Annyi biztos, hogy ezúttal nem fogom vele vitába szállni. Főleg, hogy több szempár is figyel. Tudom, hiába nem fordulok meg, csak lépkedek a fák takarása felé. Itt már nem lenne muszáj úgy bánnom vele, ahogy megteszem, de most már késő bánat. Egy lövés a fába és rendben van minden. Vagy valami olyasmi. Képtelen lettem volna őt is megölni mindezek után. Akkor sem, ha ezt kellene.
- Mi nem érthető ezen? Halott vagy. Hivatalosan - intek a fejemmel a roncsok felé, ahol még fogadok most is pont olyan faarccal áll a felettesem. Vagy lehet, hogy mosolyog. Hiszen hallotta a lövést pont úgy, ahogy az egész környék.
- Csak egy roncs, semmi több. Mit gondoltatok, nem vittek el már mindent, ha volt bármi hasznos itt? - kérdezem, de nem is tudom, miért tartom még mindig ezt az álcát. Talán azért, mert így könnyebb minden mást elnyomni.
- Nagyon veszélyes tíz éves? - kérdezek vissza hitetlenkedve. Nem igazán áll össze a kép, hogy ki is ő. Vagy kik ők. Tudom, hogy most vagy ennyiben hagyom és visszasétálok a helyemre, vagy ledobom a katonai álcát és megpróbálom megérteni, miről is van szó.
- Nem tudnád érthetően elmagyarázni, hogy mi a helyzet? Ki a fenék vagytok pontosan? - ezúttal csendesebbre veszem a figurát, de maradok a helyemen és néha kipillantok a fák közül. Remélhetőleg, ha én nem látok senkit, más sem lát minket.
Vissza az elejére Go down
Cosette de Villiers
Secrets All Around
Cosette de Villiers
Városlakó


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre
Ω Hozzászólások száma : 103
Ω Kor : 28

Andrew & Cosette Empty
TémanyitásTárgy: Re: Andrew & Cosette   Andrew & Cosette Empty2014-04-24, 20:01



Andrew & Cosette



Tudom, hogy lezárt terület és azt is, hogy ide nem jöhetünk be, de... attól még igenis megtettük és őszintén szólva a fene se gondolta, hogy tényleg baj lehet, hogy ilyen nagy baj. Volt már olyan, hogy úgy zavartak el minket egy udvarból, mert otthon volt a lakó, amikor betörtünk, de ez most egész más. Ez most halálosan komoly! Pierre-nek vége és én nem tudom, hogy mehetnék vissza a többiekhez, hogy ezt elmondjam neki, sőt még abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán visszajutok-e.
- És egyből... meg kell ölni?- összeszorítom a szám, próbálom tartani magam, de nem nagyon megy. Lelőtte hideg vérrel, pedig ő nem harcos, ő nem veszélyes, nem... úgy, mint azok, akik ellen elvileg harcolnak. A katonák a várost védik nem, mégis megölik azt, aki nem tetszik nekik. Az egész csak egy rohadt nagy átverés! A szavaira már csak rázom a fejem. Nem volt jogos, soha sem jogos valakit kivégezni! Kitépem végre magam a kezei közül. Nem hagyom itt Pierre-t, nem fogok elszaladni és mi értelme lenne? Simán hátba tudna lőni nem? Legalább végre kijönnek azok a könnyek, amik már eddig is megeredtek, csak most rendes zokogással. Ez az egész valami szörnyű. Nem szabadott volna... nem szabadott volna megszoknom, hogy nyugalom van. Úgy éreztem, minden rendben és ez lett a vége. Buta voltam, nagyon-nagyon buta és naiv! Jobb nekem egyedül, akkor nem kell elveszítenem senkit, akkor nem történhet ilyesmi.
Fel sem fogom mennyi idő telik el, csak az idegen hangot hallom meg, aztán a lövést, amire automatikusan rezzenek össze, de nem nézek hátra. Nem érzek fájdalmat, akkor teát nem engem lőttek le. A fickó szavai viszont éppenséggel arra utalnak, hogy nem sokára ez is várható. Szó szerint kapaszkodom Pierre halott kezébe, miközben a fiatal katona elkezdi elvonszolni mellőlem, aztán megérzem újra a másik pasas ujjait is karomon.
- Ezt nem tehetik! Ki fog tudódni, ez... ez egyszerűen csak gyilkosság, nem csináltunk semmit! - kiabálok, most már igen, most már van hangom hozzá. Nem tehetik, de mégis honnan derülne ki? Én nem fogom elmondani, ha egyszerűen csak kivégez az erdő közepén. Nem akarok meghalni, de... lehet, hogy úgy könnyebb lesz. Sosem volt jó életem, az amire emlékszem rémesen telt, egyáltalán nem biztos, hogy erre a világra való vagyok és nem fogok az utolsó perceimben az életemért könyörögni. Annál több erő szorult belém, akkor is, ha ez kívülről nem látszik. Az arcom már így is elég maszatos, a fekete festék, az álca már sok helyen elkenődött a könnyektől, több nem kell. Összeszorítom a számít és megyek vele, amikor újra megránt. Kit érdekel, hogy nyomot hagyhat a szorítása rajtam, már nem számít.
Újra a földre kerülök, hisz elég erősen lök meg, én pedig csoda, hogy mindezek után még állok a lábamon. Összeszorítom a számat és végig a szemébe nézek. Na milyen az, ha úgy lő le valakit, hogy közben meg van a szemkontaktus? Az már egyértelműen gyilkosság, ahhoz már nagyon mélyre kell süllyedni. Meg se rezzenek, amikor meghúzza a ravaszt, de mégsem történik semmi. Nem érzek az ég világon semmit.
- Hogy... mi? - értetlenül nézek rá, nem tudom, hogy ez most mi volt. Kellemesen sikerül összezavarodnom, pont annyira, hogy most az egyszer válaszoljak a kérdéseire, legalább hellyel-közzel. - Nem küldött senki... nem dolgozunk senkinek. Csak... meg akartuk nézni, hogy mi van itt, hátha van olyasmi, ami hasznos, amit elvihetünk. A kisebbeknek enni kell valamit, ők még növésben vannak. - nekünk nem fontos, volt már rá példa, hogy napokig alig ettem, én bírom, de Denis és a többiek nem. Nekik normális ételre van szükségük, és nagyon is gyakran, nekünk pedig az a dolgunk, hogy ezt megszerezzük.
- Denis... egy nagyon veszélyes... tíz éves fiú. - komolyan, mint valami üldözési mániás, mint aki attól fél, hogy minden bokorból ellenség ugrik ki. Mi nem vagyunk ellenség, vagy legalábbis nem olyan jelleggel.

Vissza az elejére Go down
Andrew Maxwell
Secrets All Around
Andrew Maxwell
Szövetséges


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Andrew Maxwell
Ω Hozzászólások száma : 204
Ω Kor : 33

Andrew & Cosette Empty
TémanyitásTárgy: Re: Andrew & Cosette   Andrew & Cosette Empty2014-04-24, 19:09


Be kell látnom, hogy nem ez volt a helyes lépés, viszont ez volt a parancs. Nem szeghetem meg csak azért, mert nem bírok a cseszett lelkiismeretemmel. Muszáj megemberelnem magam és katona módjára viselkedni, ahogy mindenki elvárja tőlem. Kár, hogy most túlzottan érzem még én is, az egész csak álca. Ezzel a szöveggel nyomom el a gondolataimat és azt az őrjítő hörgést, amit még most is hallok, pedig már csend van.
Végül mire talpra állok, már ez is el van bennem temetve. Semmi nem látszik az arcomon abból, ami egy fél perce a gondolataim között cikázott. Helyette ott a kemény álca és a kérdések, amiket nekiszegezek. Újra. És még százszor megteszem, amíg nem kapok választ. Lehet, hogy később, de felelnie kell! Nem ez lenne az első alkalom, hogy "ártatlan gyerekeket" küldenek ellenséges területre. Lehet, hogy nem németül beszél... lehet, hogy semmi köze hozzájuk, de attól még minden lehet.
- Lezárt területre jöttetek. Nincs olyan csatornalakó, aki ne tudná, hogy ide nem jöhet be civil - kezdek bele talán kicsit feszültebben a kelleténél. Én is tudom, hogy pont ugyanazt ismételgetem, amit mindig. De attól még igaz minden egyes szó. Ez is több, mint ami járna neki. Több válasz és magyarázat.
- Számít. Jogos volt - bólintok aprót és ha nem lenne annyira kikészülve, láthatná, hogy ez az a pillanat, amikor magamat is győzködöm. Végül pedig elengedem a csuklóját. Ha kell, gond nélkül újra el tudom kapni. De nem felém indul, hanem a földön köt ki. Egyetlen szót sem szólok. Hagyom, hogy sírjon. Hogy megsirassa, bárkije is volt.
Talán tíz percet is állok ott mellette, mikor megérzem magamon a felettesem vizslató tekintetét. Talán nem csak végzett a szivarjával? Szívesen feltenném neki a kérdést, de ennyire nem vagyok őrült. Egy pillanatra vigyázzba vágom magam előtte, mire ő lő. Mellettem repül a talajba a golyó.
- Civil van a lezárt területen - néz el mellettem a lányra és a halott társára. - Egy. Vagy inkább másfél. Mit teszünk, őrmester? - hangzik el a nagy kérdés, mire magamhoz intek egy újoncot és azonnal kiadom neki a parancsot, hogy vonszolja el a hullát én pedig megragadom a lány karját.
Szó nélkül húzom magam után. Lehetséges, hogy a kezem nyoma megmarad majd rajta, de most nem gondolkozok. Az erdő előtt valamivel lekanyarodok. Az újonc a másik irányba, én erre. Újabb pár lépés és a lány landol a földön, ha nem figyel. Nem finomkodok. Nincs ahhoz idegzetem. Lehet, hogy kiképeztek minket - engem körülbelül születésem óta -, de az nem jelenti azt, hogy mindent könnyedén viselünk. Nem kicsit idegesen kezdek járkálni előtte, mintha azt fontolgatnám, hova kapja a golyót. Végül emelem is az övembe tűzött pisztolyt... de csak a mögötte lévő fa törzsét lövöm, majd odamegyek hozzá.
- Hivatalosan halott vagy - közlöm vele szemrebbenés nélkül, majd szinte azonnal folytatom is, mielőtt idióta kérdéseket jutna eszébe feltenni. - Muszáj válaszolnod, érted? Ki küldött titeket? Kinek dolgoztok? Csokit kaptok fizetségül vagy mi? A hangok az erdőből... az ki volt? - sorolom a kérdéseket és annyi biztos, hogy innen senki sehova nem megy, amíg ő nem kezd beszélni.
Vissza az elejére Go down
Cosette de Villiers
Secrets All Around
Cosette de Villiers
Városlakó


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre
Ω Hozzászólások száma : 103
Ω Kor : 28

Andrew & Cosette Empty
TémanyitásTárgy: Re: Andrew & Cosette   Andrew & Cosette Empty2014-04-24, 18:45



Andrew & Cosette



Képtelen vagyok végignézni, ahogy meghal, főleg úgy, hogy nem tudok segíteni neki. Nagyon szenved, de még így sem normális dolog, ami ez után történik. Tényleg azt hiszem először, hogy ez a fickó segíteni akar, hogy meg akarja menteni. Bárcsak képes lenne rá! Pedig tudom, hogy nem lehet, a lelkem mélyén tudom, csak egyszerűen képtelen vagyok elfogadni, pedig muszáj lenne. Nem érdekel az sem, hogy megütöm magam, hogy a tenyeremet is lehorzsolom egy kis felületen. Volt már ennél sokkal rosszabb, a kosz pedig kicsit sem zavar, így is van rajtam elég már csak az álca miatt is. Amikor viszont kitöri a nyakát, az szinte sokkol. Elviselhetetlen látni, ahogy már nem lélegzik. Nem szenved tudom, de... akkor sem tudom elfogadni a tényt, hogy meghalt, hiszen ő volt a vezetőnk, ő volt a kis csapat legfontosabbja. Szét fogunk hullani nélküle, vagy ha nem... akkor sem lesz már ez soha ugyanolyan. Kell egy kis idő, talán egy perc is míg magamhoz térek annyira, hogy megszólaljak, hogy aztán felpattanjak és szó szerint nekimenjek. Ezt nem úszhatja meg így. Gyerekként nem tehettem semmit, anya rám parancsolt, hogy az ágy alatt maradjak, de már nem vagyok gyerek, már nem parancsolnak nekem, én pedig igenis addig fogom ütni, amíg bocsánatot nem kér, amíg... nem érzi át, hogy mit tett!
A szavaival most sem foglalkozom, az sem érdekel, hogy mások is vannak itt rajtunk kívül, csak ütöm, legalábbis, amíg meg nem fogja a csuklómat. Könnyedén tart el magától, de azért derekasan küzdök tovább. Nem sok híja van, hogy nem vetem be a lábam, talán csak azért nem teszem, mert legszívesebben a földön térdelve siratnám Pierret. Komolyan kész csoda, hogy még állok a lábamon.
- Hát akkor lőj csak le! Mert ezt teszitek nem? A háború égisze alatt gond nélkül öltök meg bárkit. És ki dönti el, hogy jogos volt-e? Utólag már nem is számít! - keményen nézek rá, annak ellenére is, hogy még mindig újabb és újabb könnycseppek gördülnek le az arcomon. Eszem ágában sincs magyarázkodni neki. Ha tudom, ha engedi, ha érti, hogy nem akarok már nekimenni, akkor kitépem a kezem az övéből, hogy végre azt tehessem, amit kell, Pierre mellé térdelhessek és kibőgjem magam. Már maga a tény is rémes, hogy csurom vér a kezem, az ő vére van rajtam, mint ahogyan az arcomon is akad egy kevés, ami még az ő kezéről került oda. Nagy nehezen szánom csak rá magam, hogy előre nyúljak és lecsukjam a szemét, ami még mindig fájdalmasan mered az égnek. - Gyilkos vagy... gyilkosok vagytok mind! - kiabálnom kéne, de mégis csak magam elé meredve suttogok. Nem megy jobban, de akkor is így van. Egyszerűen megölte, pedig oka se volt rá, csak egy rohadt parancs.

Vissza az elejére Go down
Andrew Maxwell
Secrets All Around
Andrew Maxwell
Szövetséges


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Andrew Maxwell
Ω Hozzászólások száma : 204
Ω Kor : 33

Andrew & Cosette Empty
TémanyitásTárgy: Re: Andrew & Cosette   Andrew & Cosette Empty2014-04-24, 16:16


Tudom, hogy parancsot teljesítek. Egész életemben azt tettem, de már rég nem érzek elégedettséget, amikor valamit jól csinálok. Azt hiszem, már meg sem tudom állapítani, pontosan mi helyes és mi nem. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy ez nem volt az. Ez nem volt helyes. Nem kellett volna lőnöm, mégis ezt tettem, mert megkövetelték tőlem. Most pedig itt állok a haldokló fiú felett és nézek rá. Az lenne a következő lépés, hogy kérdéseket teszek fel neki, de tudom jól, értelmetlen. Egy szót sem fog tudni mondani. A tüdeje lassan megtelik vérrel és meghal. Elég hosszú idő, hogy eleget szenvedjen.
Mégsem foglalkozok vele. Még nem. Inkább a társa felé intézem a kérdéseimet, mintha ő itt sem lenne. Azért annyit nem lep meg, hogy nem kapok választ. De lesz ideje beszélni, mert ha esetleg azt is gondolnám, menjen amerre akar, nem engedhetem el. Azt viszont senki nem tiltja, hogy ellökjem. Nem igazán érdekel, ha felhorzsolja a kezét vagy bármi. Neki is halottnak kellene lenni a parancs szerint, mégsem eresztek bele golyót. Előtör az emberi énem és hiába tudom, hogy lehetetlen, megpróbálom megmenteni a srác életét. Körülbelül fél percig ringatom magam ebbe az illúzióba. Utána már csak reménykedek abban, hogy az ő halálát sem lesz nehéz elfelejteni vagy úgy tekinteni, hogy egy a sok közül. Aztán eltöröm a nyakát. De legalább csendben marad és nem hallani, ahogy hörög.
Nem sokban tér el az eddigi tetteimtől, mégis úgy érzem, hogy ezzel váltam katonából gyilkossá. Ez volt az a határ, amit nem léptem volna át, ha nem muszáj. De most már késő. Egy másodpercnyi csend, amíg lenyugtatom magam és már állok is fel a holttest mellől.
- Igen, megöltem. Te pedig tartozol nekem pár válasszal - mondom teljesen rideg hangon, mintha ez is csak egy begyakorolt válasz lenne. Pedig nem az. Fogalmam sincs, honnan jönnek a szavak. Azt viszont igen, hogy egyre több társam néz rám. Nem emlékszem, mikor jöttek közelebb. A felettesünk viszont még mindig sehol, úgyhogy én szólok rájuk, hogy tűnjenek vissza a helyükre.
De még a mondat végére sem érek, a lány nekem esik. Nem sok veszélyt jelent, de azért erősebben támasztom a lábam a földön. Valamiért viszont akkor sem mozdulok egy ideig, amikor megkapom a kis öklöket a mellkasomba. Az leső pár ütést mozdulatlanul tűröm. Úgy érzem, tényleg megérdemlem. De aztán elkapom a csuklóját. Kis híja, hogy reflexből nem kezdem tekerni. Persze visszafogom magam és csak tartom egy centire magamtól. Ennek ellenére viszont marad a katonaszerep.
- Mi a fenét kerestetek itt? Mindenki tudja, hogy ez lezárt terület, a szabályok pedig szigorodnak. Golyót kap, aki beteszi a lábát ide - mondom továbbra is komolyan, miközben próbálom elkapni a könnyes tekintetet. Egyelőre bármit megteszek azért, hogy ne kelljen arra gondolnom, pont úgy szabályt szegett ő is, mint a másik.
- Állj elő valami jó magyarázattal, vagy baj lesz! - teszem hozzá, továbbra is a csuklóját szorítva, ha szükséges, mert még mindig nem tér észhez. Fogalmam sincs, hogy egyelőre képes-e beszélni... ahogy azt sem, képes leszek-e megölni őt is. Valószínűbb, hogy átadom másnak, ha csak tehetem.
Vissza az elejére Go down
Cosette de Villiers
Secrets All Around
Cosette de Villiers
Városlakó


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre
Ω Hozzászólások száma : 103
Ω Kor : 28

Andrew & Cosette Empty
TémanyitásTárgy: Re: Andrew & Cosette   Andrew & Cosette Empty2014-04-24, 13:48



Andrew & Cosette



Meg volt a terv, mindennek úgy kellett volna alakulnia, ahogy megbeszéltük, most viszont felborult az egész. A pisztoly hangja szinte beleégett a dobhártyámba, pedig elég távol hangzott fel. Fel sem fogom, hogy mi történik addig, amíg Pierre a földre nem kerül. Először csak térdre, majd végül teljesen eldől és nekem kell elkapnom. Annyira sok a vér, ez még sötétben is tökéletesen látszik és én képtelen vagyok rá, hogy tegyek valamit. Nem tudom mit kéne, hogy állíthatnám el, hogy tehetnék olyat, amitől nem szenvedne ennyire, mert látom, hogy szenved és még ennek ellenére és engem próbál elcsendesíteni. Hogyan megyek vissza a többiekhez úgy, hogy el kell mondanom... meghalt? Képtelen vagyok rá, nem fogok tudni a szemükbe nézni. A kicsik... nem is fogják még igazán érteni, és nem tudom, hogy ki lesz, aki majd átveszi a helyét. Ki fog össze minket? Már megszoktam, hogy nem vagyok egyedül, nem akarom, hogy ez az egész teljesen szétessen.
Alig hallom meg a hátam mögött veszélyesen közel felcsendülő szavakat. Eszemben sincs válaszolni, nem is tudok, csak szorítom a kezem a sebre, de akármit teszek, egyre több a vér. Parancsot teljesít, persze, mert katona és nincsenek önálló döntései, ezért mindenre lő, ami mozog. Szólhatott volna, ha tűnjünk el, vagy elég lett volna egy figyelmeztető lövés, de ő... megölte! Remeg a szám, és képtele vagyok bármit is cselekedi, főleg amikor Pierre vért köhög fel. Láttam már rosszabbat is, tudom, hogy ez mit jelent, nem olyasmi, amin segíteni lehet. Meg fog halni és addig is szenvednie kell. Érzem, hogy a sírás szorongatja a torkomat, de nem engedek neki. Szinte oldalra zuhanok, ahogy a fickó félrelök. Még csak fel sem néztem rá, igazából csak a hangomból állapíthatta meg, hogy lány vagyok, az elhaló suttogásból. A hátsómra huppanok, ahogy nézem, mit csinál. Talán... talán segít, valahogy. Valamit még hátha tehet! Én nem értek annyira hozzá, rosszul is értelmezhettem, de aztán hallom a reccsenő hangot és abba marad a köhögés, az eddigi ziháló légzés. Túl nagy lesz a csend, csak a fülemben dübörgő vér zaját hallom semmi mást, a fickó pedig feláll, mint aki jól végzete a dolgát.
- Nem... nem... megölted! - suttogás csak az első pár szó, de aztán már kiabálok, és lendületből megyek neki. Nem vagyok nagy darab, sem erős, de ez most kicsit sem érdekel. Néhány szőke fürt szökik ki a kendő alól, én pedig csak próbálom ütni, ahol csak érem. Ököllel, másom nincs, annyi lélekjelenlétem jelenleg nincsen, hogy felfogjam a fegyverét megszerezhettem volna. Túl sok minden kavarog most bennem, fájdalom kétségbeesés, düh, és ez csak a felszín.

Vissza az elejére Go down
Andrew Maxwell
Secrets All Around
Andrew Maxwell
Szövetséges


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Andrew Maxwell
Ω Hozzászólások száma : 204
Ω Kor : 33

Andrew & Cosette Empty
TémanyitásTárgy: Re: Andrew & Cosette   Andrew & Cosette Empty2014-04-24, 08:40


Semmi kedvem nem volt a ma esti alvásidőt feláldozni azért, hogy itt lehessünk és fegyverrel a kezünkben védjük a nagy semmit. Mert biztos vagyok benne, hogy semmi nincs már itt. Csak mi és a roncs. Mégis pont úgy teszi mindenki a kötelességét, mintha királyi ékszerekre vigyáznánk. Ettől függetlenül hagyom, hogy az egyik újonc nézzen utána a fák közül kiszűrődő zajnak, én pedig kis hezitálás után elindulok körbejárni a kisebb, belső területet. Nem számítok semmire. Aki be akart jutni valaha is, már valószínűleg megtanulta, hogy ide nem engedik be csak úgy. Meg gondoljunk csak bele, mindenki sejti, hogyha bármi értékes volt itt, mára már biztosan elvitték. Nincs értelme idejönni. Úgy tűnik, valaki mégis megtette, nekem pedig a parancs szerint kell eljárnom.
Lövök. Amint meghallom a gally reccsenését, már fordulok és lövök. Annyit tudok, hogy közülünk való nem lehet. Senki nem olyan őrült, hogy elhagyja a helyét. Legjobb esetben lőttem magunknak igazi vacsorát valamelyik napra. De nem. Nagyon úgy tűnik, hogy nincs ilyen szerencsém. Amint közelebb lépek, már tudom, hogy valami nincs rendben. Ott tornyosulok a két ismeretlen felett. Az, hogy ki kell kérdeznem, már értelmét vesztette. Egyetlen szót sem fog tudni kinyögni a földön fekvő... Ezt sokkal hamarabb meg tudom állapítani, minthogy eljutna az agyamig, hogy kik is lehetnek ezek. Két... gyerek? Bár már nem igazán lehet őket annak nevezni, mégis...
- Mi a jó fenét kerestek itt? Ez lezárt terület, mi pedig parancsot kaptunk! - mondom nagy hangon, egyáltalán nem törődve azzal, hogy a fiú itt haldoklik a lábaim előtt. Nem az én dolgom. Nem kellett volna idejönnie. Csak a lányt figyelem, így nem zavar meg a vér és a halál látványa. Egy újabb ember, akinek én ontottam ki az életét.
Ennyi? Ennyi lenne? Egy frászt! Én is tudom, hogy nem fogom itt állva végignézni az egészet. Igazából már most meg kellene ragadnom a lányt és őt kérdezni. De nem teszem. Kicsit megkésve, de előkerül az emberi énem. A felettesem sehol, így én döntök.
- Az istenit! - sóhajtok, mikor a fiú vért kezd felköhögni. Tudom, hogy meg fog halni - valamilyen szinte jogosan -, mégis egyetlen mozdulattal lököm el a lányt és próbálok tenni még valamit. Valamit, amivel segítek. Mint kiderül, ez csak annyi lehet, hogy meggyorsítom a halálát. Jobb, mint megvárni, amíg az egész tüdeje megtelik és megfullad a saját vérétől. Kés híján, beleereszthetnék egy golyót, de képtelen vagyok megtenni. Végül csak reménykedve abban, hogy együtt tudok majd élni a tudattal továbbra is, egy gyors mozdulat és reccsen a nyaka.
Még én is összeszorítom a szemem a hangra. Az is idő, amíg rájövök, nem biztos, hogy jó ötlet volt magam mellé tenni a puskát. Ettől függetlenül pillanatok alatt úgy tűnik, hogy összekapom magam és állok fel a fiú mellől, hogy... beszélgessek egyet a társával.
Vissza az elejére Go down
Cosette de Villiers
Secrets All Around
Cosette de Villiers
Városlakó


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre
Ω Hozzászólások száma : 103
Ω Kor : 28

Andrew & Cosette Empty
TémanyitásTárgy: Re: Andrew & Cosette   Andrew & Cosette Empty2014-04-23, 19:53



Andrew & Cosette



Pontosan tudom, hogy mit és mikor kell tennünk, most már egy éve, hogy a városban vagyok és nem hiszem, hogy bármi félrecsúszhat. Tudjuk mit kell jelezni a másiknak, ismerjük már az apró rezdüléseket. És azt is ki tudom zárni, hogy ezek itt katonák, pont olyan egyenruhát viselnek, miatt évekkel ezelőtt azok, akik... nem, ez most nem számít. Most arra koncentrálok, amit Pierre mutat, és megyek utána, pontosan követve minden egyes utasítást. Önálló voltam mindig is, de ilyen helyzetben nem lehet nagy a szám, mert akkor félresikerülhetnek a dolgok. Elhallgat a zaj, én pedig feszülten figyelve haladok tovább. Csak arra figyelek fel, amikor meghallom a közeledő lépteket. Pierre azonnal int, hogy megálljunk, és csak akkor mozdulhatunk újra, amikor már nincs baj, legalábbis látszólag. A sötétnek az a legnagyobb hátránya, hogy minket is elrejt, de éppenséggel az ellenséget is, vagy jelen esetben a katonákat.
Úgy tűnik minden rendben van, aztán elhangzik a pisztolydörrenés és én azonnal lemerevedek. Komolyan még pislogni sem merek, csak akkor fogom fel, hogy mi történt, amikor meghallom a halk puffanást, ahogy Pierre először csak leül a földre. Aggódva tekintek rá. Talán csak egy karcolás semmi több. Nem lehet más, csak... egy felületi sérülés, de aztán látom, ahogy dől, én pedig azonnal kapok utána, hogy megtartsam, és ne zuhanjon csak úgy a fűbe és a piszokba, na nem mintha jelenleg lehetnénk ennél is koszosabbak. Látom, ahogy a hasa felé próbálja emelni a kezét, de olyan erőtlennek tűnik. Óvatosan fektetem le a fűbe, és térdelek oda mellé, hogy megpróbáljam kitapintani a sérülést. Azonnal érzem a meleg nedvességet, és az a baj, hogy nem keveset.
- Nem lesz baj... - suttogom egész halkan persze franciául, de még így is képes rá, hogy erőt vegyen magán és a kezét a szám elé tegye. Tudom, hogy nem szabad most beszélni, de... mégis mit tehetnék? Értem, hogy nagy a baj, mert túl sok a vér és én hiába próbálom erősebben a sebre szorítani a kezem, nem számít semmit, csak még fel is nyög tőle. Fájdalmat okozok. Sose gondoltam ebbe bele, mi lesz, ha neki baja esik? Az nem lehet, akkor miért nem engem talált el az a golyó? Ő vezet minket, ő az, aki... összefogja a csapatot, a kicsiket és a nagyokat is össze tudja hangolni, mert jól kezeli még a vitás helyzeteket is. Csak azt látom, ahogy erőtlenül rázza meg a fejét, és én fogalmam sincs, hogy mit tehetnék. Ne beszéljek, tudom, de akkor mi mást tegyek, csak várjam meg csendben, amíg meghal? Egy újabb katona ölt meg olyan valakit, aki fontos nekem?

Vissza az elejére Go down
Andrew Maxwell
Secrets All Around
Andrew Maxwell
Szövetséges


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Andrew Maxwell
Ω Hozzászólások száma : 204
Ω Kor : 33

Andrew & Cosette Empty
TémanyitásTárgy: Re: Andrew & Cosette   Andrew & Cosette Empty2014-04-23, 17:42


A parancs, az parancs. Tudom jól. Amikor megkaptam, mégis elbizonytalanodtam. Persze szinte azonnal elnyomtam, hiszen ilyesmit nem engedhetek meg magamnak. Akkor sem, ha senki nem magyarázza el még nekem sem, miért van szükség erre a lépésre. Miért kell szigorítani? Nem hiszem, hogy még mindig védeni kell a roncsot! Semmi nincs már ott, ami értékes lenne. De nekünk mégis menni kell. Éjszakai járőrözés. Remek. Mondanom sem kell, egyikünknek sem hiányzott ezt a pár órát így eltölteni. De senki nem panaszkodik és én sem tehetem meg. Vétettem elég hibát az utóbbi időkben, nincs szükség újabbra. Mindannyian puskát kaptunk a kezünkbe és az újabb parancsot, amit indulás előtt elismételtetnek velünk.
-Bárki lépi át a lezárt terület határát... előbb lőjünk, aztán kérdezzünk - mondja mindenki egyszerre, bár én kissé lemaradva tőlük. Az embereket mégis én vezetem és én vagyok a legmagasabb rangú tiszt az első fél órában.
Már harmadik órája állunk itt mozdulatlanul, mikor a fák közül megüti a fülünket a zaj. Két katona és én arra kapjunk a fejünket, de csak egyik indul el arra. Egy kis újonc, akit ma én hoztam magammal. Meglepően jól teljesít, ezért is intéztem úgy, hogy alám osszák be. Nem hiszem, hogy bármi komoly lehet a fák között, így hagyom, hadd nézzen utána. Talán valami állat vagy csak hallucinálunk az alváshiánytól.
Úgyhogy maradok a helyemen, de azért kutatom a sötétséget. Pár pillanat múlva mégis apró intéssel jelzek oldalra, hogy megyek egy kört. A beszéd teljesen felesleges. Egyszer teljesen körbejárom a gép maradványait. Esküszöm nem tudom elképzelni, mit kell még itt védeni. Semmi nincs már, ami hasznos lehet, mi mégis itt vagyunk. A kutatók mindent átnéztek, elvittek, csak a színtiszta roncs van. De ha így szól a parancs, biztos van valami alapja. Csak úgy nem mondanak ilyesmit. Legalábbis ebben bízok.
Már éppen úgy döntök, hogy visszamegyek a helyemre, amikor csatlakozik hozzám a felettesem. Természetesen csak a fejemben tűnik fel, a valóság az, hogy valahol az erdő szélén szívja a drága szivarját. Mégis hallom a hangját és ennek köszönhető, hogy újabb körre szánom rá magam. Alig teszek egy lépést, mikor mintha árnyékot látnék átsuhanni két bokor között. Nincs idő kétkedésre, emelem a puskát és azzal kezdem vizsgálni a sötétséget.
Magam mögül hallom valami gally reccsenését. Azonnal fordulok és csak arra van időm, hogy az agyam feldolgozza a parancsot "lőj!" Jó katona módjára azonnal tüzelek. Hamarabb jut el hozzám a hang, miszerint tiszta húst találtam el. Mégsem érzek egy cseppnyi elégedettséget sem. Ez viszont nem akadályoz abban, hogy közelebb menjek és ha tudom, még az utolsó pillanatban feltegyem a kérdéseket. Annyi biztos, hogy bárkit is találtam el, nem lehet egy közölünk, vagyis az utolsó leheletével válaszokat fog adni.
Vissza az elejére Go down
Cosette de Villiers
Secrets All Around
Cosette de Villiers
Városlakó


Titkosított Akta
Ω Főkarakter : Adeline LaPierre
Ω Hozzászólások száma : 103
Ω Kor : 28

Andrew & Cosette Empty
TémanyitásTárgy: Andrew & Cosette   Andrew & Cosette Empty2014-04-23, 17:08



Andrew & Cosette



Persze, hogy mi is hallottunk a roncsról, a kis Viers gyerek mondta el a bátyjának, akit pedig Pierre elég jól ismer. Bár ő nem tartozik közünk, de attól még kellenek információk időnként másoktól is. Nem vagyunk elegek csak mi, ezért vagyunk most itt. A kissrácot elzavarták és egyértelmű, hogy sok a katona, tehát valamit védenek, lehet hogy valami drágát. Az is lehet, hogy szállítmány, valami fontos, és akkor le lehet nyúlni olyat, amit jó pénzért el lehet adni. Ha pedig esetleg étel, az még jobb. Hárman jöttünk csak, az most bőven elég. Csupa sötét színben, még az arcunkat is bemaszatoltuk, mint az igazi kommandósok. Azért is jöttünk éjszaka, mert akkor lehet jól rejtőzködni. A hajamat fekete kendő alá kötöttem és hála annak, hogy elég vézna vagyok akár még fiúnak is eladhatnám most magamat, de gyorsan mozgok és halkan. Valamelyikünk be fog jutni, ez a lényeg. Az a terv, hogy Denis eltereli a figyelmet, addig Pierrel ketten közelebb jutunk. Egy kis zajkeltés a fák között, csak pár edénnyel, hogy minél több katona figyelme forduljon felé, addig pedig mi szépen megközelítjük a másik oldalról a terepet. Onnan, ahol ritkult az őrség. Csendben haladunk, csak mutogatással kommunikálva. Sokat gyakoroltuk már ezt, hiszen nem egy házba törtünk már be gond nélkül. Ez se sokban más nem igaz? Denisnek nem lesz semmi baja... gyorsan le tud lépni, ha arra lesz szükség.
A zaj kezdetét veszi, mi pedig csendben haladunk bokortól-bokorig, szinte már kúszva. Talán csak élénk kék szemeim azok, amik kitűnnek kicsit, de az se vészes, azért nem világít, mint a macskáknak. A zaj elhallgat, azt hiszem Denis le is lépett. Nem gond, neki ez volt a dolga, a kijutás mindig bonyolultabb, mint bejutni, de majd ezt is megoldjuk. Hirtelen érzem meg a mellkasomon Pierre kezét. Azt hiszem kicsit elkalandoztam, de azonnal megállít, amikor meglátja nem messze az ácsorgó katonát. Ledermedek, másik irányba kell tovább indulni, ahol megint csak kevesebben vannak.

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Secrets All Around


Titkosított Akta

Andrew & Cosette Empty
TémanyitásTárgy: Re: Andrew & Cosette   Andrew & Cosette Empty

Vissza az elejére Go down
 

Andrew & Cosette

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Andrew & Cosette
» Cosette & Andrew
» Cosette & Wyatt
» Cosette & Morgan
» Cosette de Villiers

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Avignon Ereklyéi :: Archivum :: Avignon városa :: Város körül :: Környező tisztások, rétek-